2014. február 8.

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya

„Itt fent ülve soha nincs esélyem arra, hogy belekóstoljak az életbe. Itt fent csak por és felesleges mentegetőzések vannak. Ugyanaz a ketrec, mint a nőé a szomszéd szobában, csupán másképp van bearanyozva."

INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: Nine Rules to Break When Romancing a Rake
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2013
Oldalak száma: 496
Nyelv: magyar
Fordító: Hetesy Szilvia
Kötéstípus: keménytáblás, védőborítóval
ISBN: 9789633735725

FÜLSZÖVEG
Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban. Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!

De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya. Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk!

VÉLEMÉNYEM
Decemberben szokásom a hagyományosnál is több könyv után keresgélni, hiszen ilyenkor állítom össze a karácsonyi kívánságlistámat, amire mindig írok vagy 10 könyvet, hogy az ajándékozónak legyen miből válogatnia. Ennek kapcsán amikor a Könyvmolyképző Kiadó Facebookon közzétette az új megjelenéseit, azonnal lecsaptam a listára és a nekem tetsző könyveket már pakoltam is a Jézuskának szánt levélbe. Elsőként egyébként a borító ragadta meg a figyelmem, majd miután elolvastam a fülszöveget, már tudtam, hogy ez nekem kell. Valamiért nagyon szeretem a 19. században (főleg annak elején) játszódó történeteket, de magam sem tudom megmagyarázni, hogy miért. Hozzátenném, a Jane Eyre az egyik kedvenc regényem.

Mivel a listámon nem jelöltem meg elsődlegesként, így Karácsonyra nem érkezett meg, de egyáltalán nem voltam csalódott, valamiért könyvekre tudok várni, talán mert úgy vagyok vele, hogy az igazán jó dolgokra megéri várni. A lényeg, hogy volt olyan rokonom, aki pénzt adott ajándékba, januárban pedig a testvérem egyszer csak megkérdezte, hogy nem szeretnék-e rendelni valamit a Könyvmolyképző webáruházából, én pedig kaptam az alkalmon. Mikor megérkezett, nagyon örültem neki, szépen megforgattam, elolvasgattam rajta az ajánlásokat még egyszer, majd szomorú tekintettel felültettem a polcomra, hogy társai közt várja meg, míg végzek a vizsgáimmal. És be kell vallanom, mikor végeztem, ez volt az első könyv, ami a kezem ügyébe akadt.

Kreatív montázs a könyvhöz (Forrás)

Nyugodtan kijelenthetem, hogy elvárásaim a könyvvel szemben beigazolódtak. Imádtam. Történetünk elején megismerjük az ifjú Calpurnia Hartwellt, aki különös nevét Julius Caesar felesége után kapta. Lady Calpurnia azonban a maga 27 életévével már vénkisasszonynak számít, hiszen szentül hisz benne mindmáig, csak igaz szerelemből szabad házasságot kötni. Egyszer elege lesz abból, hogy neki soha nem szabad semmit sem tennie, a többi vénlány folyton beszólógat neki, és merő unalom, meg álmodozás az élete. Így elhatározza, hogy ennek véget vet, és ír egy listát azokról a dolgokról, amik számára tilosak vagy illetlenek lennének, de őt ez nem érdekli, mert meg akarja valósítani őket. Nagyon imádtam őt azért, amiért álmodozó típus, ám mégis kimozdul a komfortzónájából és elindul oda, ahol a csoda történik. Magával ragadott az egész történet, valamint a Ralston márkival kialakuló szál. Nagyon tetszett elejétől a végéig, és ha volt benne kiszámítható rész, egyáltalán nem bántam, hogy az. :)

A kedvenc karakterem egyértelműen Callie lett, több okból. Először is, külsőleg igazán közel éreztem magamhoz. Elmondom, hogy néz ki: barna haj és szem, alacsony és molett. Körülbelül ezeket el tudom mondani magamról is. Aztán ott van még, hogy ő is álmodozó, mint én. Belső tulajdonságok miatt is közel éreztem magam hozzá. Arról már nem is beszélve, hogy lassan már én is vénlánynak számítanék egy ilyen londoni társasági életben, a magam lassan 20 évével. :)

Összességében ez egy csodálatos szerelmi történet, némi erotikával és humorral fűszerezve. De hát feltüntették a borítón, hogy csak felnőtteknek ajánlják, így a 18-as karika feltüntetése lényegében megtörtént. :) Miközben utánanéztem néhány információnak, kiderült, hogy az írónő két folytatás-szerűséget is írt, akik a könyvben található két mellékszereplőről szólnak, persze külön-külön. Remélem, hogy sikert arat majd A csábítás kilenc szabálya és így megérkezik hozzánk a két folytatás is, mert szívesen olvasnék még Sarah MacLeantől.